1. Anyag: Közönséges szén szerkezeti acél (Q folyáshatár), kiváló minőségű szén szerkezeti acél (átlagos szén tömegaránya 20/10000), ötvözött szerkezeti acél (átlagos mangán tömegaránya kb. 2% 20Mn2-ben), öntött acél (ZG230-450 folyáshatár legalább 230, szakítószilárdság legalább 450), öntöttvas (HT200 szürkeöntvény szakítószilárdsága).
2. Gyakori hőkezelési módszerek: lágyítás (lassú hűtés kemencében), normalizálás (hűtés levegőn), edzés (gyors hűtés vízben vagy olajban), megeresztés (a kioltott alkatrész újramelegítése a kritikus hőmérséklet alá, egy ideig tartó tartás, majd levegőn történő hűtés), edzés és megeresztés (a kioltás + magas hőmérsékletű megeresztés folyamata), kémiai hőkezelés (karbonizálás, nitridálás, karbonitridálás).
3. A rögzítőelemek meghibásodásának megnyilvánulása: törés elégtelen szilárdság miatt; túlzott rugalmas vagy képlékeny alakváltozás; a súrlódó felület túlzott kopása, megcsúszása vagy túlmelegedése; laza csatlakozás;
4. Fáradásos törések megnyilvánulása: A változó feszültség hatására fellépő törést fáradásos töréseknek nevezzük. Jellemzők: Hirtelen törés bizonyos típusú feszültség többszöri alkalmazása után; A törés során a maximális feszültség jóval alacsonyabb, mint az anyag folyáshatára; Még műanyagok esetében sem következik be jelentős képlékeny alakváltozás töréskor. A fáradási határ meghatározásakor figyelembe kell venni a feszültség nagyságát, a ciklusok számát és a ciklusjellemzőket.
5. Menettípusok: közönséges menet, csőmenet, téglalap alakú menet, trapézmenet, recézett menet.
6. A menetes kötések alaptípusai: csavarozott kötések (hagyományos csavarozott kötések, csuklós furatú csavarozott kötések), kétfejű csavarozott kötések, csavaros kötések és szoros csavaros kötések.
7. Menetes csatlakozások kilazulás elleni védelem: súrlódásos kilazulás elleni védelem (rugós alátét, dupla anya, ellipszis önzáró anya, keresztmetszetű anya), mechanikus kilazulás elleni védelem (nyitott csapos és hornyos anya, ütköző alátét, kerek anya ütköző alátét, soros acélhuzal), állandó kilazulás elleni védelem (lyukasztásos módszer, véghegesztési módszer, ragasztási módszer).
8. A csavarkötések szilárdságának javítására szolgáló módszerek: a további hajlítófeszültség keletkezésének elkerülése; a feszültségkoncentráció csökkentése.
9. Hőkezelés utáni megmunkálási ismeretek: A precíziós furatok (átmenő furatok) edzés után huzalvágást igényelnek; a zsákfuratok edzés előtt durva megmunkálást, a edzés után pedig precíziós megmunkálást igényelnek. Nem precíziós furatok edzés előtt is elkészíthetők (0,2 mm-es edzési ráhagyással az egyik oldalon). A megmunkált alkatrészek durva megmunkálásának minimális ráhagyása 0,4 mm, a nem megmunkált alkatrészek durva megmunkálásának minimális ráhagyása pedig 0,2 mm. A bevonat vastagsága általában 0,005-0,008 mm, és a bevonat előtti méreteknek megfelelően kell megmunkálni.
10. Az azonos minőségű hagyományos csavarok mechanikai teljesítménykövetelményei valamivel magasabbak, mint a nagy szilárdságú csavaroké, de a nagy szilárdságú csavaroknak további elfogadási követelményük van az ütési energiára vonatkozóan a hagyományos csavarokhoz képest. A nagy szilárdságú csavarok szilárdsága nem a tervezett teherbírásukban rejlik, hanem a tervezett csomópontok nagy merevségében, nagy biztonsági teljesítményében és erős sérülésállóságában. Nagy szilárdságuk lényege, hogy normál üzem közben a csomópont nem csúszik meg relatíve, azaz a rugalmas-képlékeny alakváltozás kicsi, a csomópont merevsége pedig nagy. A nagy szilárdságú csavarok és a hagyományos csavarok közötti alapvető különbség nem a felhasznált anyag szilárdsága, hanem az alkalmazott erő formája. A lényeg az, hogy előfeszítő erőt alkalmazunk-e, és statikus súrlódási erőt használunk-e a nyírás ellenállására.
Közzététel ideje: 2025. január 6.